2013. október 1.

13. nap: Cailler csokoládégyár, Gruyére sajtgyár

Ez a nap egy igazi gasztronómiai kirándulás volt, két svájci gyárba tettünk látogatást az ország déli részén, Fribourg kantonban, közel a Genfi-tóhoz.
Az első állomás Svájc legrégebbi csokoládégyára, a Cailler volt Brocban, ahol először egy, a csokoládé történelmét bemutató kis útra mentünk el. Az idegenvezetés 6 nyelven választható, magyar nem volt, így az angol mellett döntöttünk. A csoportok néhány percenként indulnak, úgyhogy kicsit várni kellett. Ez a rész amúgy olyan volt, mint egy repülőtér, táblán volt kiírva mikor melyik nyelvű túra indul és ezekre mikor lehet becsekkolni. A szobákat 20 fős csoportokban lehet végigjárni, amik nagyon élethűen meg voltak csinálva tele hang és fény effektekkel. Az egyes szobákban pár percet töltöttünk, zsilip szerűen volt megoldva a továbbhaladás, hisz előttünk és utánunk is volt 1-1 csoport. Minden szobában hangszóróból szólt a szöveg és mesélte épp hol járunk, mit látunk. Voltunk az Azték birodalomban, egy Európába tartó hajón, majd Svájcban a csokoládégyárban, itt bemutatta a történetét, mikor ki alapította, majd a legvégén beléphettünk a gyárba. Először a világ különböző helyeiről származó kakaóbabokat lehetett megnézni, megkóstolni, majd végig lehetett menni egy kisebb gyártósor mellett, nézve ahogy készül a csoki, majd a végén egy tálkából lehetett is venni belőle. Ezután egy üvegfal mögül lehetett nézni a gyár egy részét, illetve kisfilmet a gyártásról. A lényeg azonban csak ezután jött: a kóstoló!
Egy U alakú asztal mellett végigmenve több fajta csokit lehetett kóstolni, amennyit csak bírt az ember, az elején a szokásosak, tej, mogyorós, fehér, ét, majd jöttek a bonbonok, a különféle töltött, karamellás, krémes különlegességek.
Végigkóstolni az összeset képtelenség, a végén már nagyon tömények voltak, meg a mennyiség is sok volt.
Nagy nehezen elhagytuk a kóstolótermet, majd következett a gyár boltja. Miután a látogatókat jól beetették, ideje volt, hogy vegyenek is valamit, nos ezzel mi sem voltunk másképp. :)
Rengeteg csoki volt kitéve, mindenféle formában, méretben, árban. Amiket mi vettünk táblásak nem is voltak olyan vészesen drágák, kicsivel kerültek csak többe, mintha itthon vettük volna.

Sok fotó nem készült itt, inkább videóztam, az jobban visszaadja a hely varázsát.

A gyár épülete.

Kakaóbabok.

Kóstoló.

Számomra a legjobbak ezek voltak.


Csokitehén.

Az üzlet egy része.


Fájó szívvel ugyan, de elhagytuk a gyárat és továbbindultunk Gruyéresbe, ahol a Gruyére sajtgyár található.
Ez már kisebb volt, mint a csokoládégyár, a rézüstöket és a préseket lehetett látni fentről, ahogy az ember haladt körbe.  Különböző gyógyfüveket, fűszereket is meg lehetett szagolni, amiket a tehenek szoktak legelni. Itt viszont már volt magyar nyelvű tájékoztató, úgyhogy az út során lehetett mit olvasni.


A sajtgyár bejárata. A gyár mellett található itt egy kis üzlet is, ahol sajtot és egyéb souvenireket lehet kapni és egy étterem is, ahol a látogatás után ebédeltünk.





Az érlelő.


 A gyárlátogatás és az ebéd után felsétáltunk a település középkori főutcájához.





Legelésző tehenek.

Gruyéres címere, a daru.



A főutca.





 Az utca végén található a Gruyéres-i kastély.


Panoráma a kastély kapujából.

Korabeli konyha.



Panoráma az egyik teraszról.

Várudvar.










Nincsenek megjegyzések: